2012-
ben, reményeim szerint, a következőket fogom csinálni:
mégsokkaljobban megtanulni franciául.
zongorázni sokat.
írni végre, nem lustulni és siránkozni, hogy nemmegynincsmirőlnemérdekelsenkitsatöbbi.
kint élni franciaországban és: vitorlázni, szakdogátírni, siklóernyőzni, bejárni mindenféle órákra, főzni, moziba menni.
és persze találkozni új emberekkel. meg a barátaimmal.
a tavalyi fogadalmaim --- és hogy teljesítettem-e:
- kevesebbszer fogom nézegetni az e-mailjeimet - szóval nem leszek gmailfüggő. --- nem igazán. max. 1-2 napig...
- megpróbálok időben odaérni helyekre. --- egyáltalán nem.
- sokat leszek a barátaimmal. --- jepp.
- írni és olvasni fogok, vagy inkább olvasni és írni. --- háááát... szó-szó hál imhotepnek.
- kimegyek m.e-hez heidelbergbe és f.e-hez firenzébe. --- teljesítve!!
- megpályázom az erasmust szeptemberre, franciaországba. --- óigen.
a többit a naplómba írtam, és asszem azokat is ilyen arányban teljesítettem, csak azok kicsit sajnos komolyabbak voltak azért.
ha naplót akarok írni, előbb ki kell találnom az életemet. ezt tuti idéztem már 2011-ben is. tetszik ez a mondat, és annyira igaz. ez a blogolóslány is kicsoda például. ha egybe elolvasom az összes bejegyzést, biztos megképződik valaki, de az elég távol lesz még azért attól, amit én gondolok magamról, ami pedig még mindig elég távol van tőlem.
2011-ről írhatnék kis összefoglalót. mert persze most épp elég borúsan látom a dolgokat, de azért nem volt ez rossz év. előszöris kint éltem négy hónapot tökegyedül franciaországban. meg négyhónapot g-ral. az már nyolc a tizenkettőből, máshogy, mint eddig egészéletemben. meg dolgoztam is egy icipicit, ami boldogságos dolog volt. nagyon-nagyon sokminden történt tulajdonképpen tavaly velem, illetve bennem. voltam csomó koncerten. volton, szigeten, nyaralni, megmegmeg... tényleg irtósokdolgot csináltam. kár, hogy most
az egész picit olyannak tűnik, mintha nem velem történnének a dolgok. mintha én csak állnék vagy ülnék vagy feküdnék, és minden menne-menne szuperül, de csak külsőleg, mert belül nem mozdulna semmi. úgy érzem magam, mint ahogy az összegörnyedt figura ezen a képen. vége a darabnak, mindenki kijön, meghajol, tapsolunk, de az a szerencsétlen ottmarad. miközben persze meg is hajol, megy is, tapsol is, így nem is észrevehető, hogy valami nem oké, valami beragadt. meg lett monva, hogy kompakthibás. benyomom, beragad.
az azért megnyugtató, hogy akkora tulajdonságot fontosságot azért még mindig tulajdonítok magamnak, hogy írok blogot, meg néhanapján naplót is. csak egy iiiiicipicit építőbb jellegű is lehetnék. szóval
megfogadom, hogy 2012-ben építőbb jellegű leszek. that's the point.
Szólj hozzá!
