áznak az udvaron a kolitársaim. és a héten kiderült, hogy már régen is "ismerték" a magyarokat a franciák: az ogre (=emberevő óriás) szavuk az hongrois-ból jön. szóval végülis shrek is magyar. 

itt olyan ritka a hóesés, hogy mindenki beszart. órák maradnak el, alig valaki jön be a suliba, nagyon vicces. én meg síelni szeretnék, suhanni a fák között, belesüppedni a szűzhóba, elveszteni a sílécemet, fejreesni, hogy aztán egész délután szédüljek, felvonózni, miközben átfagynak a lábaim és átfúj még a hatrétegnyi ruhán is a szél, és beülni a hüttébe germknödelmitmohn-t enni. és igazán meleg lenne, a mirelitcombunk felengedne pár perc alatt. igazán meleg, nem olyan, mint amilyen itt van a suliban, a közösségi helyiségben, a teremben, mindenhol. 

annyira hangosan hallgatom a zenét (amit j. blogján találtam), hogy csak látom, ahogy a többiek tátognak. szépek így az emberek, ahogy magyaráznak, és semmi értelme.

tegnap éjjel f.val, ahelyett, hogy mondjuk házit írtunk vagy legalább aludtunk volna, szoroztunk és osztottunk, és a másodfokú egyenlet megoldóképletét próbáltuk levezetni. vicces volt megint matekozni, olyannyira, hogy ma a szemiotikaórámon (amit leadok, azthiszem, mert helyette zongorázni, de még aludni is, több értelme van), amikor már kezdett igazán kiderülni számomra, mennyire nem érdekel ez a tantárgy, bármennyire érdekes is úgy önmagában, és bármennyire kedvesen és lelkesen magyarázott is a bácsi (aki volt vagy 35, szegényt meg lebácsizom). szóval ezen az órán is másodfokú egyenleteket oldogattam, picit nosztalgiázandó. (már ha létezik ilyen szó.)

úgy amúgy meg biztos csak azért nincs erőm semmit kezdeni az életemmel, mert tél van. begubózódtam. díszítgetem a szobám, pedig el akarok majd költözni a koliból. majd.