öltem magam fészbúkról. aztán eszembe jutott, hogy ezt a dalt posztolni akartam: 

tegnap megnéztük b.val a la haine című film felét. és az egyik jelenetről eszembe jutott, mennyire szép volt lyonban, amikor az opera épülete előtt hétfő délután tizenöt-huszonöt éves srácok pörögtek-forogtak a fejükön-hátukon-karjukon-hasukon. 

jó, hogy itt bármit lehet törölni, nem marad nyoma. ha nem tetszik valami, utólag belenyúlok, kitörlöm és onnantól úgy van. senkit nem érdekel többé, hogy volt eredetileg.

f. tegnap elmesélte, hogy kiskorában virágba borult kaktuszként képzelte magát. én úgy gondoltam, fodrász leszek, hogy aztán elronthassam a haját annak, aki nem elég kedves velem. most az se érdekelne, ha nem kedvesek velem a barátaim, csak lennének itt. és megnyugtat a tudat, hogy akármikor autóba szállhatok és 20 óra múlva otthon vagyok, fáradtan és boldogan.