gatívan állok hozzá, most rájöttem, az élethez, magamhoz, a jövőhöz, mindenhez. nem, persze nem mindenhez, de sokmindenhez. persze erről már tegnap is írtam, szóval nem most jöttem rá, hanem mostanában. konkrétan szombat este, amikor találkoztam j.tal és... nemtudom, durva a különbség. hogy bennem az okénekijó, de nekemnemlesz van bennem. és persze milyen alapon vajon. semmilyen. 

és itt nem arról van szó, hogy nem tudok örülni a dolgoknak, hogy nem vagyok irtóvidám nagyon sokszor. hanem hogy nem bízom semmi jóban. vagy valami ilyesmi. nem is tudom igazán megfogalmazni, csak azt tudom, hogy máshogy képzelném el ezt egy ideális állapot(om)ban.