nyi teendőből, ami előttem állt még egy hónapja, immár alig van valamicske hátra. tegnapi vizsga pipa (westphalt pedig mégmindig imádom), és a beadandóimra (kettőre, amit neki kellett leadni) tökjó pontokat kaptam. szép az élet. tetszett neki a magyar irodalom is meg a szigetfesztivál is. jófej, na. és persze mindent elmondtunk neki b.val és f.val a középkori magyar irodalomról, sőt, a későbbiről is, egészen napjainkig. szinte mindent. mindent, ami eszünkbe jutott és le tudtuk fordítani franciára.

amúgy egyrészt azért nem írok ide, mert a kolinet nem enged be ugyebár (pornográfia gyanúja miatt, muha...), másrészt viszont azért sem, mert persze amint végeztem a szakdogámmal, b.val meg egy cseh és egy német lánnyal lezúztunk a tengerhez, mit sem törődve azzal, hogy valójában rohadtul a vizsgáinkra kéne inkább készülni.

voltunk tehát cahors-ban. az szuper hely. csak egy-két órát töltöttünk ott, de engem meggyőzött. kezdjük ott, hogy egy félsziget kb., mert körbefolyja (imádom ezt leírni: folyja) a lot folyó. van egy brutálrégi hídja (mint majdnem minden francia városnak persze, amiben folyó van), ahol ha átsétálsz, úgy érzed, mintha egy lovag lennél. b.val egy pici lódobogást is imitáltunk, hangulatos volt. lehet, hogy a város nem is annyira jó, mint a folyó meg a hídja, abból kevesebbet láttunk. najójó, azért egy bazinagy katedrálisa meg szépséges középkori házai meg napórája, az van.

toulouse-ban. de csak fél órát. ezalatt engem nem győzött meg.

este meg montpellier-ben szálltunk meg, illetve mellette, egy coachsurfös srácnál palavasban. a tengerparton iszogattunk, majd körbevezettek a városban (a srác, két barátja és a cuki kutyájuk. juteszembe, akarok egy kutyát!!), amit imádok!! már kezdtem letenni a julcsitengerpartonlakik-projektről, de most újraindítom. mert ezen a helyen muszáj élni, annyira szuper! nemcsak éjjel, a bulizó fiatalok minden utcasarkon meg a kis édes utcácskákban, hanem nappal is, a napsütésben, a fehér házaival, a mindenféle mintás villamosaival, az antigone kerülettel, meg persze a finom fagyival és legfőképp a közelben lévő tengerrel. úgy tervezem, hogy odaköltözöm, a tengertől max. húsz-harminc percnyire lakom majd bicóval, és mindenki egész nyáron nálam fog bulizni.

palavas is aranyos kis városka/falucska, főleg így szezonon kívül (szezon elején), amikor csak pár kósza turista ténfereg. a fiú, aki vendégül látott minket, előre figyelmeztetett amúgy, hogy neki macskája van, szóval ha valaki allergiás rá, akkor bocs. én nem vagyok allergiás, de hát izé... nem annyira bírom a macskákat. amikor tehát a fiú kifejtette, hogy jaj hát a cicus nagyon szeret az emberekkel aludni, magamban azt gondoltam, csak ne velem, csak ne veleeeem!!! perszehogy a macska mihelyt lefeküdtem, odanyomult a lábamra. reggel még meg is mosdatott. és, végülis, egész cuki volt. de mégmindig kutyát akarok azért, mert azok sokkal édibbek éskész.

aztán voltunk jó sokat a tengerparton (sete-ben meg collioure-ban. utóbbiba szintén odaköltöznék, bár idegesítőek a turisták, de akkor joggal hülyézném le őket, mert én menő helyi lakos lennék), barnultam mint állat, piknikeztünk, és főleg: fürödtünk!! b. most fürdött először a tengerben, szóval amúgy nekem tuti nem jutott volna eszembe úszni percekig a jeges vízben, de így én is lelkes lettem és átéltem, mennyire király is ez az egész, amiben részünk van.

perpignan-ban egy bioatomcuki srácnál aludtunk két éjszakát (szintén couchsurfing). aki kb. olyan volt, mint az into the wild-ból a csávó, csak sokkal jobbfej. (igen, én azért egy önző seggfejnek tartom azt a csávót, és sokkal szimpibb a hetvenéves bácsi, aki örökbe akarja fogadni) szóval hat hónapot élt kanadában csak úgy poénból, és miután befejezi a sulit (vmi napenergiával foglalkozó mérnök vagymi), akkor gyalog-biciklivel-vitorlással, de mindenképp motor nélkül akar utazni európában. budapest tőle csak kétezer kilométer, mondtam, hogy jöjjön bármikor.

a coachsurfing irtó szuper dolog, nem is értem, eddig miért nem csináltam. holnap le havre-ba megyünk b.val meg f.val, és ott is így alszunk, jupijé. persze ezt a kirándulást is úgy képzeltük alapból, hogy majd kis városnézés és sétálgatás után kivetjük magunkat a tengerpartra, de ez 13-14 fokban nem biztos, hogy pont így lesz.

jaaaaaaaaaaaaa, és ettem csigát! irtó finom. nagyon-nagyon-nagyon ízlett. és ez még csak nem is burgundi volt, szóval nem a legautentikusabb és legjobb fajta. azt is muszáj majd megkóstolni.

most mindent leszedtem a falaimról. hazaviszem az összes cuccom, kivéve azt, ami az utolsó hónapban kelleni fog (szóval, ahogy képzelem, fürdőruha, hálózsák, fogkefe, váltásfürdőruha, meg najó, egy-két csini ruha). és hi-he-tet-len mennyire sok holmim van. oké, hogy kocsival jöttem ki és eléggé tömve volt (pedig az a nagyautó volt nem a pici, ami nálam van most), nade akkoris. ez túlzás. ami még hihetetlenebb, hogy majdnem mindent használtam is a sok-sok-sok cuccból. az ugrókötelet például nem annyira, se az úszószemüveget, igen, ilyenek is nálam vannak.

fogalmam sincs hogy fogunk beférni a kocsibaaaaaaaa.

csapongok, sokat írtam, bocs, de boldogság van, és bár épp hiperhideg is, itt a könyvtár előtt, azért csodás minden. tegnap sétálgattunk a környéken b.val, ma a tónál voltunk, és megmásztuk az összes mászókát végre, hogy nem voltak ott gyerekek. néha picit sajnálom, hogy nem vagyok többet franciákkal vagy az erasmusosokkal, de közben meg ennek is örülök, hogy itt van b. meg itt van f. imádok gyűlni velük a különböző szobáinkban. meg azt is szeretem, hogy ismernek már, láttak elégsok állapotban, jóban-rosszban együtt vagyunk, azért ez megható. na.

megyek csomagolni.