éves lenne. ez alkalomból még a valódi szülinapján akartam kitenni ezt a verset, de színház meg b.valdumálás lett helyette, aztán átállítottam a blog sablonját (potom kétésfél órát szenvedtem vele és még mindig ennyire gagyi, technikai zseni vagyok basszameg), szóval csak most. persze még az is van, hogy tanulni kell. a téli fákat. meg nagyonsokminden. istenről, ahogy talán tíz éve e.v. elmondja költészetnapján, aztán én is elmondom egyedül nagyonsokszor. de legyen csak között. 

A levegő nagy ruhaujjai. 

A levegő, amin szilárdan 
támaszkodik madár s madártan, 
az érvek foszló szélein a szárny, 
egy percnyi ég beláthatatlan 
következményű lombjai, 
az élő pára fái, felkanyarodva 
akár a vágy, a fenti lombba, 
percenként hússzor lélegezni 
a zúzmarás, nagy angyalokat.

És lent a súly. A síkon röghegyek 
nagy, mozdulatlan zökkenései, 
amint feküsznek, térdenállnak 
az ormok és a sziklahátak, 
a földtan szobrai, 
a völgy egy percnyi figyelem-lazulás, 
aztán megint a tömbök és a formák, 
meszes csonttól körvonalig 
kővé gyűrődött azonosság.

Az ég s a föld között.

A sziklák roppanásai. 
Amint a nap átlátszó ércei 
már-már magukba, fémmé a követ, 
ha állat járja, körme füstölög, 
s köröznek fent a sziklafal fölött 
az égő paták füstszalagjai, 
aztán az éj a sivatagban, 
az éj, amint kioltja s kőmivolta 
magváig ér, fagypont alatti éj, 
s amint hasadnak és szakadnak 
a porcok, forgók, kőlapok, 
amint feszítik véghetetlen, 
széthasgató önkívületben 
a fehér s a fekete mindennapos 
néma villámcsapásai --

A nap s az éj között.

A szaggatások, hasgatások, 
a víziók, a vízhiányok, 
a tagolatlan feltámadások, 
a függőlegesek tűrhetetlen 
feszültségei fent és lent között --

Éghajlatok. Feltételek. 
Között. Kő. Tanknyomok. 
Egy sáv fekete nád a puszta-szélen, 
Két sorba írva, tóban, égen, 
két sötét tábla jelrendszerei, 
csillagok ékezetei --

Az ég s az ég között.