love. nincs ennél szomorúbb film. nincs szomorúbb annál, amikor el kell hagynod a szerelmedet. nem mintha tudnám, hogy az milyen, úgy igazán eddig csak egy embert kellett elhagynom, azt hiszem. persze van szomorúbb film. az, amiben egy gyilkos a fiad, és nemcsak huszonakárhány iskolatársát öli meg, hanem a testvérét és az apját is. már vagy három hónapja olvasom amúgy ezt a könyvet, de egyszerűen nem haladtam vele, mert annyira nyomasztó. nem akarom magamba fogadni sem azt, hogy van olyan, hogy egy gyerek eleve "gonosz", sem azt, hogy vannak olyan emberek, akik nem szeretik a gyereküket. persze tudom, ez nem olyan egyszerű képlet, ahogy bennem él, mert vannak gyerekkori traumák, már az adott ember szülei is gázosak voltak, satöbbi satöbbi. de nem sok szomorúbbat tudok elképzelni egy nemszeretett gyereknél. aztán meg, ha már szomorúság, van az is, hogy ma történt ez a baleset. a fa yeung nin wa ehhez képest a boldogság maga. meg ez a zene is bizakodó és az örök szerelmet kívánja szavakba önteni. bár nem tudom, hogy az jobb, ha elmúlik, ami van, és mindig jön más, új, jobb, szebb, kedvesebb, a régit, aki elment, aki egy éve nem válaszol semmire, azt meg el lehet felejteni, mintha sosem ismertem volna. vagy ha örökké tart, ha beleragadsz és többé nincs kiút.