év van. kínai új év. jön a kígyó, megy a sárkány. az én évem volt az előző, elvileg. de most nincs kedvem se összegezni, se bölcselkedni, se úgy egyáltalán visszatekinteni. 

csak azt tudom, hogy napok alatt minden megváltozik, de ami fontos, az mégis megmarad. például hogy e. tök véletlenül pont arra a koncertre jön el, amin én is fellépek, és annak ellenére, hogy két hónapig nem láttam szinte, ugyanott folytatódik minden. például hogy amikor i. meglát, ugyanúgy (vagy még jobban) megörül, és ettől én is örülök minden szarság ellenére, felhőtlenül egy másodpercig. például hogy m. még mindig ott van. és mindig ott van, ha kell, annak ellenére, hogy külföldön él két éve. és őszinte. és én is vele. például hogy a szüleim szeretnek, és ezt minden adandó alkalommal kimutatják, csak adjak nekik elég lehetőséget erre. például hogy a világ legjobbfej testvérei az enyémek, akikre számíthatok, akik szintén őszinték, akik meghallgatnak. például hogy f. pont akkor ír, amikor már épp írni akarnék neki, hogy mikor találkozunk már. például hogy e. mindig ott van, és akármilyen szarul vagy jól van éppen, számíthatok rá, és ha kell, kioszt, leállít.

szóval ahogy írtam még karácsonykor, amikor a világvége mégse jött el, irtó jó, hogy azokkal az emberekkel vagyok körülvéve, akikkel. körülbástyázva, mondhatni.

szóval jöjjön a kígyó. tekeregjen, kanyarogjon. valamit majd kezdek vele. egyedül. vagy ahogy sikerül.