a freeblog, szóval most azt is ideírom, amit amúgy oda írtam volna valamikor hajnali 5 körül:

valahogy így: "szerintem a depressziónak a legnagyobb oka az, hogy valaki egy szép napon rájön arra, hogy egész életében szerepeket játszott. halvány gőze sincs arról, hogy ő tulajdonképpen ki valójában, de nem akar többé szerepet játszani, és nem tudja, hogy akkor mit csináljon."

hát itt vagyok én már kb. öt éve. sőt. pontosan öt éve. és nyünnyögök hülyeségeken, megyek ide-oda, de ettől nem tudom, mennyivel jutok valaha is közelebb magamhoz. és akkor jön az a rész, amikor ki akarok ugrani valami erkélyről vagy teraszról vagy folyosóról. hogy nem tudom úgy megtenni a lifttől az ajtóig vezető utat, hogy ne jusson eszembe fejest ugrani a semmibe.

persze nem teszem, mert az élet szép.