nék, azt hiszem, mégsem kapcsolatot most, komolyat, senkivel. azt hittem, hogy másra se vágyom, és hogy úristendejólenne és úristendejólehet, de nem. olyan ez az egész, mint amikor a kezedet görcsösen a billentyűzet fölött tartod (ASDF JKLÉ). választhatsz a betűk közül, nagyon sok van, akármelyik billentyűt lenyomhatod, de akarod is meg nem is, még nem döntöttél, hogy miről írsz majd, és hogy melyik kéne hozzá. aztán rájössz, hogy nem, nem is akarsz lenyomni egy gombot sem, és nem is muszáj görcsben ott lennie a hülye kezeknek. ki is mozdulhatsz.

nem szeretnék dolgozni sem. most, hogy végre lett munkám, egyszerűen nemakarom. bemenni reggel, ottmaradni, csinálni, amit mondanak, hasznosnak érezni magam, kijönni a kollégákkal, decensen öltözni, délutánig elfoglaltnak lenni. 

hogy akkor mit szeretnék? ja, azt nem tudom.