teszek egy kört visszajövök sétálok sétálok teszek egy kört visszajövök és leülök a fotelba a zongora mellé nézem a bazilika kupoláját vakon gépelek a keresztet pont nem látom de oda tudom képzelni olyan dolgokat látok néha amik nincsenek például nem történt tragédia csak tanulnom kell valamit biztos például küzdeni és nem körbekörbe haladást színlelve állni ugyanazon a ponton újra meg újra megtorpanva hanem ha egyszer elindultam végre és elhiszem hogy megyek és nemcsak hiszem hanem tényleg látom is az eredményeket az eredeményeimet akkor ebből merítve menni még tovább a bizonytalan ismeretlen nemtutidetalánnemszar felé nem pedig visszakushadni szóval tanulom és küzdök foghatom a családlelkiörögségére vagy az ikrekségre vagy bármire de lényegében saját magammal küzdök a kibaszott démonokkal amik ott vannak mindig és sokkal rosszabbak mint az annabelle vagy bármilyen mások által teremtett szörnyeteg rémképe mert bennem vannak valahonnan előkerülnek hirtelen leblokkolnak teljesen mindegy hogy a tengerparton vagyok a szerelmemmel akiről elhitetik velem hogy miattam beteg vagy egyedül ülök egy szobában a voltszerelmem emlékével leblokkolnak és nem engednek gondolkodni körülnézni élni csak mondogatják mi hogy miért nem mi hogy miért fáj mi hogy miért tragédia de elegem van a démonokból letekerem a volumét egy horrorfilm sem félelmetes hang nélkül hallgatom inkább a mosógép a villanybojler a fülem zúgását vagy a tengert engedemhaddmenjen a többi szabadítsmegagonosztól köszönöm