minden bonyolultnak tűnik.

nem gondolni olyanokra, akikre nem szabadna gondolni. nem gondolni olyanokra, akiknek rám nem szabadna gondolni. nem gondolni olyanokra, akik valójában egyáltalán nem érdekelnek. nem gondolni olyanokra, akiket én nem érdeklek egyáltalán. nem fennmaradni későig. (ha most kettő előtt lefeküdnék, az már egész korainak tűnne, mint régen, hogyha lefeküdtem este tíz előtt.) nem túl későig aludni. (ha most tíz előtt felkelnék, az már egészen korainak tűnne, mint régen, hogyha felkeltem reggel nyolc előtt.) nem enni folyton gyorsétteremben vagy gyrososnál vagy kétszázforintospizzázóban. nem enni folyton. nem inni folyton.

mindezek helyett inkább ki szeretnék táncolni magamból mindent. vagy legalább megpróbálni. elrepülni valahová nagyon messzire. kimenni az erkélyre cigizni, és behordani a galambszart a lakásba. megvárni, amíg a falra kivetített giccses windows háttérkép jegestájról forróégövi vízesésre vált és odaképzelni magam a bazsarózsaszerű halványrózsaszín virágok mellé a mohába, hadd nedvesedjen át mindenem. vizesen visszajönni a télbe és végigsétálni a folyosó korlátján, hátha leesek, de mégsem leesni, hanem belesni a zongorázó szomszéd nő ablakán. s. zenéit hallgatni, és nem remélni semmit soha többé se tőle, se senki mástól. úgy tenni zongoraórán, mintha szerelmes lennék, és megint g-nek játszani, mint régen, amikor még el mertem hinni, hogy tudok szerelmes lenni. kivágni b. kicsi figuráit körömvágóollóval és aztán minddel erőszakos halált halni a katonás játékban. elszedni a. késkészletét. beírni a google-be, hogy szeretlek és megnézni, mi az első találat. (szeretlek minden nyelven.)