el sem kezdtem, néha erre gondolok. még élnem kell, még élmény kell. bár ha csak azt veszem, hogy az elmúlt három évben mennyi érdekes embert ismertem meg, már az is sok. g-t és f-t és b-t (jobban) és m-t és zs-t és i-t és e-t és a felét ki is hagytam valószínűleg. e-vel pont erről beszéltünk, hogy a legfontosabbak mégis az emberek maradnak.

már csak kéne találnom valakit, aki hajlandó eljönni velem a világ túlfelére. oda, ahol pont nincs semmi, csak a csendes-óceán, ahol a legközelebbi szárazföld 2000 kilométer.

szeretnék odamenni hajóval és érezni, hogy élek. hogy van ebben még lehetőség. csak fáj a torkom, még meg kell gyógyulnom, bulizni nyáron (ami remélem, tényleg nyár lesz...) és majd télen elutazni. addig max. önmagamhoz utazom, izgi. és a gyűrűs-ködről álmodom.