szerethetem is a munkámat, mert végül is tanulok belőle franciául. akár ki is állhatnék magamért néha. akár örülhetek, amiért a bazilika harangjaira kell ébrednem minden reggel 8-kor. akár tetszhet valaki olyan, aki végre tényleg normálisnak tűnik. akár felfoghatom pozitívan is, hogy az összes többivel viszont tényleg csak kavarok (ha kavarok). akár élvezhetem, hogy a szemem és főleg az agyam annyira fáradt, hogy minden egy dali-képre emlékeztet (bár tőle mindig is féltem, de akár most bejöhet ez is.)

akár pofánbaszhatnálak, ha megint hülyeségeket beszélsz az éjszakában. akár aludhatnék. a laptopom eltűnését akár úgy is felfoghatnám, hogy most legalább több időm lesz olvasni, könyvet. akár boldog is lehetek, amiért elhívtak a százezerköltőre, és büszke. akár értékelhetném is, hogy a kollégáim mind megdicsértek az írásaimért. lehetnék akár őszinte is. akár kitörölhetném magam facebook-ról, nem depresszióból.

és lehetnék, tényleg lehetnék igazán szerelmes. tudom, nevetséges ezen nyünnyögni, mert vagy az vagy, vagy nem, és én általában nem. pont. vége.

vagy még csak most kezdődik. tavaly ilyenkor például még csomó embert nem ismertem, akikkel most napi szintű kapcsolatban vagyok. tavaly ilyenkor még nem hittem el, hogy ki merek állni egy színpadra és nem remeg halálra a hangom. tavaly ilyenkor azt hittem, jövő olyankor jól leszek.

akár fel is építhetném magam megint. olyan vagyok, mint a 3in1 legó. helikoptert építettem az alkatrészekből, és csak a végén tűnt fel hogy basszus ez vitorláshajó is lehetne. nem kell különválogatni a színeket, csak összekeverem a dobozban mindet, a használati utasítást meg kidobom. akár aludhatnék is. akár elhiszed, akár nem, igazad lesz, akár elé vessző, mondhatná a google versírórendszer.