- erről beszélnek az orvosi váróban. fáj a kezem, fáj a torkom. elegem van a télből, de nagyon. meg úgy egyáltalán, az életből. menjünk haza a nyárba végre. 17:17 van, és nem kívánok senkit semmit. van munkám. van családom. vannak barátaim. mi kell még, ugye. ne legyek telhetetlen. az ég/isten/sors/élet folyamatosan olyan jeleket küld, amik az arcomba nyomják, hogy b.szottjódolgom van, már csak érezni kéne hozzá magam. menekülök az életemből, hogy ne kelljen szembenézni a fájdalommal (?). és menekülök a facebookról, hogy ne kelljen szembenéznem azzal, hogy kínában emberarcú mutáns kisdisznó született. 

a bejegyzés amúgy arról szólt volna, hogy haza szeretnék menni, de nincs hová. vagy van hová, csak minek. igazából mégis csak ez jut eszembe, és egyszótseszóltamkussolok.

azért az kicsit a sorsiróniája, hogy ez lesz a sziget zárókoncertje.