az évnek. 24%-on van a telefonom, 00:24, dec. 24-én meg karácsony. alig egy hét. és amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést kb. egy hónapja, akkor még "vége" volt a címe, és arról szólt, hogy másfél év után megvolt a legutolsó pszichodráma is. és büszke vagyok magamra, amiért végigjártam, kitartottam, pedig nagyon nehéznek tűnt az elején!

szóval most az egyik titkos vágyam, hogy pszichodráma-asszisztens leszek (vezető egyelőre nem, az annyira titkos, hogy még ide sem írom le -- hupsz). a másik titkos vágyam 2016-ban úgy fest, teljesült. (jelenleg úgy látom) végleg leszoktam az önsajnálatról és szomorúságról mint zsigeri és újra meg újra visszatérő állapotról. elkezdtem szeretni magam, úgy tényleg.

ehhez persze kellett a slam poetry, kellett a pszichodráma kétszázötven órányi önismerete, kellettek a barátaim és persze kellett a. is. meg kellett, hogy ne kössek feltételekhez semmit. majd akkor leszek jó ember, ha... sportolok, időben felkelek, időben lefekszem, sminkelek, természetes maradok, mindenkit szeretek, megválogatom, akiknek megnyílok, randizom, kitartok valaki mellett, saját lakásom lesz, tökéletesen kijövök minden hónapban a fizetésemből, félreteszek... szóval lehet, hogy nem leszek jó ember se idén, se jövőre. de leszarom. imádok élni :D

és ettől még mostanában ez a kedvenc reggeli számom: