tegyem a káoszt a fejemben. de csak olvasok vagy sorozatot nézek mostanában. rendezni kéne a gondolatokat, felírni mindent, ami eszembe jut, aztán kihúzni, ami nem fontos. irányt adni a lépéseknek, erőt a cselekedetekbe, hogy ne csak súlytalanul terelődjenek ide-oda a gondolatok, legyen valami rendszer, koordináták, mértékegységek, jelzőlámpák vagy táblák, valami, ami segít, hogy ne káosz legyen. rohanok előre, csinálom, mozgásban vagyok, de lelassul az egész, kilépek, kiugrom, leállok. elkezdek olvasni vagy elveszek egy filmsorozat világában, mert ott meg van mondva, kinek mi a szerepe, ki mit csinál és mit nem. eleje, vége, közepe, konfliktus és megoldás. vagy ha nincs is megoldás, akkor is van, mert vége, kikapcsolom, elkezdek nézni egy másikat. 

de a saját életemhez, a saját tetteimhez nem találunk szavakat. ide-oda mozgás van, szavak nincsenek rá. szerelem? vágy? szenvedély? kétségbeesés? gyávaság? félelem? bátorság? bizonytalanság? 

nem, egyik sem és mind egyszerre. minden egyszerre van. és nincs. és?