valaki egészen más. egy lány, aki épp együtt él a szerelmével kanadában, vagy a szomszéd kerületben, a duna túloldalán vagy egy olasz kisvárosban. lehetnék egy nő, akinek majdnem 33 évesen majdnem 3 gyereke van, és épp amiatt nem tud aludni 3:03-kor, mert a kisebbik lánya felsírt és a férje már megint nem ébredt meg. lehetnék tanár, megírhatnám a tanítványomnak, hogy annyira jó szövegeket ír, ami alapján simán azt hinném, harminchárom éves. lehetnék halott, pár méterrel a föld alatt, dönthettem volna úgy, hogy nincs értelme ennek az egésznek és kiugorhattam volna egy magas épületből. lehetnék pszichológus, pszichodráma vezető, végezhetnék sématerápia képzést, és felismerhetném a segítségével a saját működésem nehézségeit. lehetnék fordító-tolmács, lehetnék szörfös vagy gyerekorvos. lehetnék óvónő, akinek a kézügyessége megkérdőjelezhető, de kompenzálja a mesékkel, amiket kitalál. tarthatnék máshol, mással, nem egyedül, nem budapesten, nem ilyen munkakörben, nem ilyen szakmában. 

lehetnék bárki más.

rátaláltam a listára, amit 2019. december 31-én írtam. tervek a 2020-as évre. és mivel most tudtam meg, hogy az életem egyik meghatározó emberének új meghatározó embere lett, mi mással tölteném az éjszakát, minthogy listázom, mik voltak a terveim 2020-ra — és hogy megvalósultak-e:

- szerelmes párkapcsolatban lenni — a szerelem és a párkapcsolat igen, a szerelmes párkapcsolat nem
- apával felvenni interjúkat és elkezdeni a könyvet összerakni — nem
- fejlődni az írásban, novellákat írni, megjelenni az ÉS-ben — nem
- pszichodráma asszisztensi képzést és gyermekdráma képzést elkezdeni — igen
- időt tölteni a családommal — igen
- időt tölteni a barátaimmal — igen
- örökbe fogadni egy kiskutyát — igen
- a momentános munkát átláthatóbb, még működőképesebb rendszerbe tenni — kind of
- kapolcsi udvar szervezésből hatékonyan és jól kivenni a részem — igen (már amennyi momentán udvar összejött)
- a saját projektek között rendet tenni — fogalmam sincs, mit gondoltam saját projektnek, szóval ez egy nem felé hajló kérdőjel 
- önkénteskedni a Bátor Táborban — nem volt :(
- elolvasni legalább 12 könyvet — igen
- utazni — igen, a vírushelyzet dacára, amiért örökre hálás leszek 
- időt tölteni a Balatonnál — igen
- eljárni táncolni — nem
- mindennap aranyórát tartani (mozgás, meditáció, fejlődés) — nagyon nem, illetve hullámokban
- rendszerezni a családi fotókat — nem
- újratanulni a zongoradarabokat, amiket tudtam — igen, hála a vírusnak

18-ból 9 igen, amiből az egyik Bandi, a másik a két pszichodráma képzés (ráadásul az egyikre pályázaton is nyertem <3), szóval azért nem olyan rossz a mérleg. óriási meglepetésemre. lehet, hogy mégsem teljesen irreálisak a céljaim? lehet, hogy mégis vannak céljaim? lehet, hogy mégsem lehetnék bárki más?