a gépem, annyi ablak van nyitva (blog, bodor ádám, facebook, nádas péter, irodalom a huszadik században, litera, "sznobok és parasztok", valami adyról, alakformáló tippek, gmailchat, word-dokumentumok satöbbi).  kijött egy fejecske, x-alakú szemekkel, hogy most bezárok mindent vagy várakozom kicsit, amíg összeszedi magát és nekiindul megint a feladatainak. néha szeretnék én is x-szemeket magamnak, akkor látná mindenki, mi a helyzet, és békén hagynának, míg újraindulok normálisan.

amikor magamról kell beszélni (most nem kell, csak eszembe jutott), mindig elképzelem, mintha egy szerep lennék, mi hangzik jól, mit találjak ki, miket mondjak, amit dejólenne csinálni. aztán kiderül, hogy mindent, amit dejólenne, csinálok is. szinte. nincs lefagyva semmi, csak a száníkógép.