, hogy én emlékszem rosszul az egész gyerekkoromra. máshogy emlékszem mindenre, mint ahogy volt. a tavalyi karácsony például gyönyörűnek tűnik a mostaniból nézve, de a naplóm szerint nem volt semmilyen hangulatom, végig máshol akartam lenni, egyedül díszítettem a fát és mielőtt be tudtunk volna kucorodni húgival a sötét szobába, csöngetett apa az angyal. a gyerekkoromból meg pont fordítva.

nem csinálják direkt csupa rosszból a gyerekkort, nem ilyen nevetségesen egyszerűre van kitalálva, de valami válogat benned, és a jót természetesnek, tehát feleslegesnek, megőrzésre méltatlannak ítéli, mintha abból volna több, a jóból, és a túl sok jó, épp sokaságából adódóan elértéktelenedne. 

anya meséli, milyen sokmindent csináltunk együtt, a család, apa-anya-gyerekek. kirándultunk, állatkertbe jártunk, játszottunk, olvastunk, beszélgettünk, és mindebből nekem az maradt meg, hogy állok az ablakban, a párkányra támaszkodom, és nézek a távolodó kocsi után, mert már megint mennek valahová. most nem tudom

eldönteni, az fontosabb, ők mit szerettek volna átadni vagy az, mennyire sikerült mindez az akkorijulcsi érzései alapján.