megírom a blogomon. körülbelül ötször mindennap elhangzik egy ilyesféle mondat a fejemben. aztán most nézem a kurzort és semmi. üresfej. valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy ezen a héten még négy előtt (igen, hajnali) nem sikerült lefeküdnöm, pedig nem voltam sehol este. a franciáknak van erre egy tökjó szava: je sors. elmegyek bulizni, nem maradok otthon, valami ilyesmit jelent(het). 

a szobámban napi 10-15 percet töltök mostanság, kivéve a négytől kilenc/délig tartó szakaszt, amikoris alszom. szóval nincs más, csak szétdobált ruhák, harisnyák mindenfelé. de egyszerűen nincs kedvem ott lenni, mivel megint kisütött a nap! ennek örömére lementem a folyópartra. elképzeltem, mennyire gyakran fogok lejárni, kb. egy hónappal ezelőtt, amikor egyszer véletlenül odatévedtem. mert annyira szép és nyugodt az a kis ösvény, aminek a végét nem is láttam még, csak az elejét. azóta nem voltam ott... de most

igen. és láttam horgászbácsit a folyómederben, ami, mint kiderült, sehol nem ér mellkas fölé azon a szakaszon. mások is látták, mindenki megállt, mint valami látványosságnál. egy néni még azt is kifejtette, mennyiféle hal található itt és hogy mennyire fáj a lába. és ettem elfelejtettemmianeve-péksütit. egy punk kutyája odajött a papírzörgésre kunyizni belőle. nem adtam.

ééés rájöttem mennyire égető lenne szakdolgozattémát-címet találni (mivel pénteken van a címleadási határidő. azaz két nap múlva. vagy mondjuk egy). de most legalább már témavezetőm van, aki sok sikert kívánt a gondolkodáshoz... óigen.

bérletem pedig ebben a hónapban még nincs. ez koncepció. így fogom rávenni magam, hogy biciklizzek, amíg az idő engedi, és eszembe se jusson, hogy jaaajabusszalgyorsabblenne. mert egyrészt nem gyorsabb. másrészt imádok száguldozni a bringával össze-vissza. harmadrészt satöbbi. és ugyan először nyávogtam, mennyire szörrrnyű, hogy dimbesdombos az egész város, igazából nem olyan nehéz biztatni magam: a sportközponthoz odafelé menet picit kell felfelé menni, aztán szinte végig gurulhatok le, csak a végén kell picit feltekerni. visszafeléúton viszont először gurulhatok, aztán ugyan kell picit felfelé menni, de közben úgyis van egy majdnemteljesen egyenes szakasz, és a vége meg ismét guruláááás.

a lehullott levelek eltaposása pedig, amit ugye a hang miatt imádok, feleannyira sem jó, mint belehajtani a bringával. recsegropog minden. ahol kevés van, ott pedig kerülgetni kell. ez a szabály, nem szabad rájuk hajtani.

elvagyok, mint a befőtt. holnap estére három programom van. az ikrek jegyében született ember olyan, akár a higany: örökmozgó, érdeklődő, mindenre kíváncsi. imád utazni, társaságba járni, információkat adni-venni. szíve szerint egyszerre öt helyen lenne, nehogy lemaradjon valamiről.