volt ma hajnalban, fél hat körül, azt hiszem. félálomban hallottam, hogy mindenki rohangál, idegeskedik, és nekem is átfutott az agyamon, hogy jajne, szörnyű lenne, ha elégnének a cuccaim, nehéz lenne őket pótolni itt kint, van olyan is, ami pótolhatatlan, a faldíszítés megminden. aztán aludtam tovább és csak negyed óra múlva ébredtem ismét f. kopogására. pizsamanadrágban és bakancsban állt enyhén faszkivan-fejjel, mert ő többekkel kimenekült.

azt tanácsolta, legközelebb ne égjek benn még képzeletbeli tűzben se, ha lehet.

a tegnapi rosszízlés-party olyan jól sikerült, hogy tulajdonképpen a valódi ízlésemet fikázták le: magamra vettem minden szart, csomó ékszert (8 nyaklánc, 2-2 gyűrű minden ujjra, 5 fülbevaló 3 lyukba, minden karkötőm) és össze nem illő ruhadarabokat, de mindenkinek az volt a véleménye, hogy "dehát te mindig így nézel ki". köszke...

éjjel a buli után jókedvemben még körbetekertem a városban, lefényképzetem a katedrálist. de a legszebb az egész városban az az útszakasz, ahol csillog az aszfalt. olyan, mintha gyémántok lennének elszórva vagy mintha a betonon tükröződnének a csillagok, bár utóbbi elég nyálasan hangzik. pici nyálcseppek is lehetnek.