, nem csinálok semmit. jön a tavasz.

persze ez csak kamu, nem ülök, még nem jön a tavasz (vagy ha igen, itt még nem látszik, mikor ér ide, bár b. ma kipróbálta télikabát nélkül az életet, hát nem ment) és pont az a baj inkább, hogy nincs idő semmire. ezen a héten voltunk b-val gimnasztikázni (vééééégre!!) - mondjuk neki annyira nem jött be, mert nem tudta, hogy ez tényleg ilyen előrehátrabukfencezős-kézenállós-szaltós hely. szóval másnap kipróbáltuk a judot is, hát az irtójó! nagyon mókás egy nálam kétszer nagyobb srácot a földhözvágni. de a legviccesebb esni, csapni egy bazinagyot a földre a kezeddel, hogy oda összpontosuljon az esés ereje.

az óráimat meg egyre jobban imádom. olyan, mintha folyton ki-bejárnánk különböző világok kapuin. kínai festők, afrikai írók, barokk festők, aktuális világgazdasági helyzet, mindenvan. és elkezdtem olaszra járni, irtó vicces, és hihetetlenül könnyű, annak ellenére, hogy a nehéz csoportban vagyok. évvégén majd franciáról olaszra kell fordítani egy-két mondatot, ami először ijesztően hangzott, de végülis franciáról sokkal könnyebb, mint magyarról fordítani, szóval menni fog. mondjuk az óra teljesítéséhez egy tízperces kiselőadást is kell tartani egy olasz filmből (lehet, hogy a la stradaból fogom, vagy nemtudom, annyi jó olasz film van!), természetesen olaszul, ami kicsit nagyobb nehézséget okozhat talán, tekintve, hogy még egy-két mondatnál többet sosem nyögtem ki olaszul, de sebaaaaj.

ma a jujutsut próbáljuk ki b-val, ott még rúgni meg ütni is lehet, alig várom.