áig csak mászkáltunk itt limoges-ban, és most már TOTÁL hulla vagyok, pedig az óráim jó részét skippeltem is. hozzátenném, hogy amit nem, azt is kellett volna, mert valahogy minden uncsi volt ezen a héten.

hétfőn voltunk la rochelle-ben, mert ugye most itt a kocsiiiiiiii!! meg itt van e. és m. (mondjuk a vezetésből már most kissé elegem van, az 1800 km-es ideút meg az oda-vissza la rochelle miatt, és lyonba zs.hoz még csak most megyünk pénteken...) az a város egyszerűen gyönyörű! a tenger is feldob mindent, ott meg egyenesen óceán van. komolyan fontolgatom, hogy valahogy elintézem a budapesti tengeröböl kiépítését.

autózni is szuper, és még úgy is tudok nézelődni-örvendezni a tájnak, hogy közben folyamatosan figyelni kell a vezetésre. egész más élmények érnek így, mint repülővel-vonattal-busszal. például láttam lányokat, akik integetnek a kamionosoknak. állnak a felüljárón, gondolom valami kis falucskában lakhatnak nem messze, és mosolyognak, ugrándoznak, integetnek, a kamionosok meg villognak a lámpáikkal, de gondolom csak mert dudálni tilos.

juteszembe, egyszer kamiont kell még dudáltatni, ezt megfogadtuk anno g.ral.

szép az autóutak mellett, amikor csillog a sok eldobált zacskó meg csokipapír. persze egyszerre ronda is, borzasztó, elkeserítő. de mégis, legalább csillogós. persze a legszebb az egész utazgatásban, hogy a sok különböző ember, aki itt van, mennyire jól elvan együtt. röhögünk, mint a hülyék, aztán idegeskedünk, fáradtak vagyunk, nézelődünk, mosolygunk, kávézgatunk, iszunk-eszünk, szobabulizunk, találkozunk az itteni barátokkal. m.vel meg tizenhatéves-kori szintünkre süllyedünk vissza és úgy vihogunk (persze csak a szobában ketten, mert amúgy már felnőttek vagyuuuunk), mint az idióták. 

szép az élet, na.