kaját ettem ma, és ez még csak a kezdet, mert ugye mindjárt szervezünk borvacsit a-éknál m.vel megmindenkivel, jupijé. aztán holnap ismét nagycsaládos kajálás, nyámnyám. persze kicsit nevetséges, hogy erről (is) szól a húsvét. ahogy az meg enyhén parás már, hogy az itthonlétem az aktív bulizásból, a felszínalatti állandó parázásból áll, viszont a szakdogaírásból nem igazán. sej.

cs.val meg fogjuk tanulni ezt, és kiiiirály lesz.

egyszerűen gyönyörű szerintem ez a zene. goodbye, goodbye!, ezen a hangon, basszus. tegnap rájöttem, hogy irtóra negatív lett az életszemléletem. mármint az az alapvetésem, hogy semmi értelme élni, pedig ez lehetne akár másképp is. tudod, szamár, valami többet rejt, mint amit mutat. hej, a shrek örök igazságokat közvetít, heh. imádom. meg a kindertojást is. meg azt is imáááádni fogom, amikor majd végre megírom a szakdogám. meg amikor végre elkezdem.

a bőröndöm, amit viszek limoges-ba, huszonöt kiló lehet. és bárcsak már május 2. lenne! bárcsak. bárcsak.