csak monda

nom kellett m.nek, hogy titkon élvezem nemcsak a szakdogaírást, hanem az egész intézgetősdit, és erre tessék. tegnap kiderült, hogy még huszonnyolcmillió (hm, ha túlzok, mindig huszonnyolcat mondok, vajon miért. ha kiskoromra utalok vissza, akkor meg mindig hatéves korombant. freud hol van ilyenkor?) dolgot kell elintézni a szakdolgozat leadása előtt és után és közben, de ugye semmiképp nem helyett, szóval egyszerre kell intézkedni (és szerencsétlen szüleimet megkérni, hogy ide-oda menjenek nekem segíteni, ügyet intézni stb), szóval sejhaj.

persze emlékszem, hogy anno az erasmus-jelentkezésnél is ez volt, hogy úgy éreztem, semmi, de semmi nem fog menni, nem fogom időben leadni, nem is értem, amúgy se tudok franciául és hasonlók, aztán végülis egészen jól sikerült minden. szóval most is menni fog, nyugtatgatja magát az idegbeteg lány.

megint mekiben ülök, f.val kimozdultunk végre kicsit friss levegőt szívni, és a folyóparti "étterembe" jöttünk. mondjuk a folyó nem látszik, csak a parkoló autók. és milyen jó lesz, amikor majd nem csak két regényről meg a kint parkoló autókról fogok tudni beszámolni. sőt, az milyen jó lesz, amikor nem is lesz időm beszámolni, mert annyira sokmindent fogok csinálni.

júúúj, azt nem is írtam meg, és már majdnem el is felejtettem, hogy egyik nap, amikor bicóval bementem a városba (ez olyan két hete lehetett, akkor nem zuhogott még minden másodpercben a hülye essső!), odajött egy francia kislány. és elkezdett beszélni. irtó cuki volt. fogalmam sincs, mit mondott. mutogatott a bicikli kerekére, asszem nagyon tetszett neki, és magyarázott valamit az apukájáról. szóval mosolygott, és mondta, hogy vélo meg papa. ennyit értettem. azért bizonyára jó francia óvónő lennék - egy másik életben.

ja, a tegnapi rémes mindenhülyehatáridőkiderül-estén, amikor már épp igazán belelovalltam volna magam a totál pánikba, kiderült, hogy mehetek bátortáborba. ráadásul nem esik egybe szigligettel, szóval (mivel egyáltalán nem esem soha túlzásokba és szélsőségekbe és semmiféle külső erő létében nem hiszek...) ezt az élet üzenetének vettem, hogy gyerekekkel és irodalommal is foglalkozzak. éljen, éljen. őrültboldogfej.