, hanem egy igazi kezdetet szeretnék. ezt írtam a tavalyi tízmilliószoros napon. és hogy idáig háttal utaztam. ezek a mondatok beakadtak azóta. van pár mondat, ami újra meg újra előjön. fordulás, indulás előre, ezt is írtam akkor. de azóta sem tudom, mi az előre.

rá vagyok parázva nagyon erre a boldogság-dologra. meg a halál-dologra is. már nincs tízmilliószoros nap, szóval csak egyszer mondom el, hogy elég volt. hogy nem szabadna senkinek úgy éreznie magát, ahogy én most érzem, mert embertelen. folynak a hetek, a hónapok, kicsúszik minden a kezem közül, és csak várok valami olyasmire, ami nem is én vagyok, ezért nem is zökkenthet ki a letargiából. 

alvás helyett nem csinálok semmit.