kanapén. legalább tizenöt éve. farmer, fehér pulcsi, színes zokni, göndör haj, karkötők, gyűrűk, fülbevaló változó stílusban és mennyiségben, de itt ülök és nem mozdulok. az élet mozdul. ülök és olvasom a szerelmem naplóját. körülöttem másnapos barátok, folynak a könnyeim, mert bizonyossá vált, amit már előtte is sejtettem. azon gondolkodom, elhagyjam-e, aki már rég elhagyott. engedjem el magam vagy ne, de csak ülök. és simogatják a hajamat, és szép vagyok, sőt, gyönyörű, tökéletes, fantasztikus, ragyogó, megismételhetetlen. nem vagyok egyedül, mellettem egy fiú. egy férfi. egy srác. egy nő. a testvérem. a másik testvérem. az unokaöcsém. a nővérem gyerekei. apám. anyám. ülök fürdőruhában, meztelenül, köntösben, takaró alatt, közös takaró alatt. nem is ülök, hanem fekszem, megölel hátulról, aki a legtöbbet jelenti éppen abban a pillanatban. ülök és naplót írok az unokaöcsém babakönyvébe. ülök és átölelem az unokahúgomat, mert beütötte a karját, leesett a kanapéról, amikor át akart ugrani mellém. ülök és nézem a tévét, miközben meggyőznek, hogy ne menjek még. ülök és várok, hogy lemenjen a nap, felkeljen a nap, lejöjjön a nővérem, elmosogasson a húgom, behozza a kávét az unokaöcsém, lezuhanyozzon a barátom, induljunk már el végre, kezdjük el nézni az esti mesét, bemelegedjen a szauna, kialudjon a villany, megcsókoljanak, beinduljon a zene, megsüljön a sütemény, leessen a hó, felszáradjon az eső. egy buli közepén ülök, nézem, ahogy mindenki táncol. az üres lakásban ülök a kanapén, ölemben a laptop. kint hideg van, kint meleg van, kint az egész család, hogy szülinapozzunk, kint a barátnőm és vár, hogy megöleljem, kint sincs senki, bent sincs senki. egy élet díszletei körülöttem. karácsonyfa, nyuszifészek, bejgli, koszorú, fagyispohár, fényképek a nyaralásról, a síelésről, az esküvőről, a nászútról, egy közös életről. 

ülök egy kanapén és boldog vagyok. mert zajlik az élet, mert van a halál előtt, és ilyenkor évvégén mindig előjön minden, az elmúlt huszonakárhány év minden kanapéja, minden szép mondata, minden pillanata, ami számít, ami fontos, amit átéltünk. és itt vagyok. jelen vagyok. és most ennyi épp elég.