vonatra. csütörtökön elmentem slamklubra, pénteken pedig bartis 50. szülinapra. és annyira félelmetes, amikor egy anno nagyonfontos, mindennél fontosabb dologra veszem rá magam újra. mert mi van, ha mindent elrontanak az új élmények, visszamenőleg is? vagy ha csak simán nem lesz pont olyan. vagy ponthogy pont ugyanolyan lesz. szóval kicsit a sehogysejósemmisejó-feelingben voltam. és aztán mégis csodás volt mindkettő. főleg a bartisszülinap. 

nemcsak mert végre beszélgettem k.szel részegen mélyebben és hosszabban, és nem is mert megint találkoztam rég nem látott arcokkal. nem azért, mert táncikáltunk viccesen vagy mert megvertük k.i-t csocsóban zs.val. nem azért, mert négy nap után végre tudtam beszélni m.vel a kisbabájáról meg arról, hogy hogy van. nem is azért, mert a klub nyertese a "történelmet nem a győztes írja, hanem az, aki jól tud írni" sor miatt (is) nyert. hanem valahogy az egész egyben.

a gimnázium, a slam poetry, a kortársírók, a barátaim, az irodalom, minden együtt volt. múlt-jelen-minden. szóval most nosztalgiából elkezdek megint írni, hátha végre elkészül a regényem.