egy vitorláson, azt hiszem, huzamosabb ideig is. főleg nyáron, amikor bármerre nézel, csodálatos szigeteket látsz, néha felbukkan egy delfincsalád, a kikötőkben egy idő után ugyanazokat az arcokat látod, pedig minden éjjel máshol alszol, és még akkor is süt rád a nap, amikor a felhők mögött van. 

szóval egy vitorláson ellennék, egy-két hét után már a szárazföldet találnám elviselhetetlenül szédítőnek, forogna velem  a világ, ha nem mozogna alattam a hajó. a csillagok alatt aludnék egy hálózsákban, és minden augusztusban éjszakánként 61 hullócsillagot látnék, de minden egyes alkalommal elfelejtenék kívánni. nem is lenne fontos, mert minden rendben. 

amúgy persze most is hasonló dolgok történnek, csak nem itt élek, hanem ideiglenesen időzök a tengeren, és épp nem süt a nap, hanem egy vihar elől menekülünk. hupsz.