, ezen a ponton folytatom a blogom. a fejemben az volt a címe a bejegyzésnek, hogy "sajnos", és valahogy úgy folytatódott volna, hogy amikor igazán jól éreztem magam, nem írtam. de nem sajnos. mert akkor éltem nagyon.

és most is. és ebbe más is belehalt már, de én egyelőre nem fogok. csak szimpla tanulságokat vonok, ha másnak nem is, mert mindenkit leszoktattam a blogom olvasásáról, magamnak. 

- önzőbbnek kell lenni
- a szerelem csodás
- minden végzet nehéz egy új kezdet
- tudok nagyon szeretni
- szakítani kibaszott szar

de pozitív vagyok. érdekel, mi vár rám. és meg is teremtem, ami vár. kicsit megint olyan lett a képem az életről, mint kb. hatévesen: proaktív férj, néhány gyerek, fasza állás, és ennyi. akkor a proaktív annit jelentett a szótáramban, már ha egyáltalán része volt, hogy jó vele homokozni. a néhány hat-nyolc volt, az álommeló meg fodrász/orvos. azóta nyilván árnyalódott a kép, mégis: a hatévesek meglepően sokat tudnak az életről.

szóval szerelem, boldogság, csodás jövő vár. már csak el kell jutnom addig, hogy az legyen a jelen és ez a múlt.

és akkor most mehet a menet. hajrá én.