ani kurva nehéz. éppen ezért nem szoktam általában összejönni senkivel. szenvedni szoktam ugyan, de járni, elköteleződni, közel engedni magamhoz bárkit, és igazán megbízni benne, hát azt nem. és most mégis megtettem. és leszartam, ki mit mond. leszartam, ki hogy érez a kapcsolatommal kapcsolatban. az volt a fontos, hogy én jól voltam benne. tanultam belőle magamról, a világról, a hozzáállásomról. sokkal nyitottabb lettem, például, és elfogadóbb, pedig azt hittem, eddig is az voltam.

nehéz a régi, jól berözgült dolgoktól megszabadulni is. például hogy a szakítás nehézsége miatt ne jöjjek össze valakivel. ez olyan, mintha inkább meg sem születnék, mert meg fogok halni. lehet, hogy csak életem végén, de mindenképp el kell válnom egyszer a szerelmemtől. hát akkor meg mi a bajom? félek, s ez nem ritka alkalom, ez minden probléma forrása. és gyűlölök veszíteni --- ezért nem játszom inkább.

de most mikor ugyanúgy mint mindig legfőbb ideje hogy. dolgozom. nyitok a világra. élek. a régi szokásaimmal szakítok, tudatosan, újra meg újra. a boldogságra törekszem, és nem megyek bele álmegoldásokba. így lesz, erős vagyok és fasza, egy amerikai életvezetési könyv megirigyelné előremutató pozitivitásom.

de most megyek sírni.