először sírni

akartam arról, hogy egy éve ilyenkor legalább két emberbe voltam belehabarodva, és azt fontolgattam, majd hogyan kavarok/járok/satöbbi mindkettőjükkel vagy szóval hogyan is lesz ez, melyiket válasszam, melyikük választ engem, most meg fekszem egyedül az ágyamban, és k.baszottul senki nem érdekel egy icipicit sem. 

meg arról, hogy tavaly ilyenkor azt hittem, majd a HT lesz az egész élet, hogy szuperszervezetté fejlődik, és boldoganélünkmígmegnemhalunk együtt, közösen, egy célért, aztán most se híre, se hamva az életemben.

 

de például egy éve ilyenkor azon sírtam, hogy bárcsak más, szuperkirály, izgalmas, projektszerű munkám lenne. és lőn. azon is sírtam, hogy sosem voltam igazi, normális kapcsolatban, ahol szeretnek és én is szeretek. és lőn. azon is sírtam, hogy szarul írok, szarul adok elő, és --- hát ebben is fejlődtem, na. meg elég sokmindenen sírtam, és sírhatok is még, nyilván. ma láttam, hogy egyes kismamák azon sírnak, hogy a repülőre nehéz felpakolni a gyereket, és milyen borzalmas gyerekkel nyaralni... hát ilyen szintre nem szeretnék eljutni.

szóval először sírni akartam, de unom a sírást. viszont remélem, hogy a szavak/gondolatok k.baszott teremtő ereje hatni fog: 

vasárnap megfogadtam, hogy mindennap meditálok, célja pedig, hogy hálám üldözze a sorsot azért, amit kaptam, és ne a sors üldözzön engem gondolatban.

nem lehet mondani, hogy nem teszek magamért. cukrot sem eszem vagy két hete (kivéve, ha épp kókuszos süteményt hoznak felvidékről, na... meg a fagyi nemcukor és kész.), most alkoholt sem fogyasztok (annyit), mentem nyanyatornára edzésre, jövő hétvégén pedig ismét pszichodrámázom. 

ha nem akarnék sírni folyamatosan valamin, akkor még azt is mondhatnám, hogy jól vagyok. annyi csak, hogy nem vagyok szerelmes, és belém sem szerelmes senki, ami nyilvánvalóan egy fokkal szomorúbbá teszi az életet, mint amilyen lehetne halálszerelmesen és felpörögve és együttaludva és cukiüzeneteketküldve és a többi. 

szóval most akkor ki-ki döntse el, hogy mit érzek, mert én nem tudom. néha jó, néha rossz, néha nem.

de legalább nem sírok. ez is valami.

függöny.