a te életed. ez volt a tegnapesti mozifilm előtti (talán diesel) reklámban. az idő nem számít, az élet számít, ezt meg e. idézte az ötödik elemből. sportkarrierem haldoklóban van: most itt ülök még a suliban és netezek (meg kajálok, naná...) ahelyett, hogy jazztáncon lennék. múltkor elment a kedvem, annyira sokan voltak és olyan debil gyakorlatokat vettünk. a tegnapi ultimate (ha vki nem tudná: frizbis csapatjáték) helyett pedig moziba mentem a németekkel. 

la guerre est déclerée, ez volt a film címe. szép film. szomorú és igaz. egy párról szól, akiknek daganatos lesz a gyereke, a küzdelmükről, a szerelmükről. és most itt nem kezdem el megint, mennyire egy hálátlan dögnek érzem magam ilyenkor. és mennyire képtelennek az életre. inkább

írok arról, hogy vettem biciklit! hogy holnap megyünk kisvonatozni körben a városban az erasmusosokkal. hogy hétvégén megyek vitorlázni. hogy az egyetem kertjében csomó nyuszi van. hogy hamarosan találkozom egy szociológiaszakos lánnyal, aki francia. hogy ma azt mondta a fle4 (=francia mint idegen nyelvcsoportom) tanár, nagyon jól beszélek franciául. hogy a biciklivásárláskor azt mondta a francia srác (aki jól nézett ki és remélem még látom :)), hogy azt hitte, francia vagyok, nem hallatszik akcentus. hogy annyira vicces, mennyi mindenki néz spanyolnak. hogy amikor azt mondom, hongroise (ejtsd kb: ongroáz, jelentése: magyar), mindenki bólogat, hogy jaaa, anglaise (ejtsd: anglez, jelentése: angol) és örülnek, hogy tudják honnan származom. hogy a ferdeszeműeknek fogalmuk sincs, mi az az hongrie (=magyaro.), de a szomszédainkat se ismerik (szlovákia, románia, horvátország, szerbia), csak mosolyognak, mennyire vicces, hogy ilyen országok tényleg léteznek. hogy az amerikai srác ellenben tudta hol van magyarország - valahol ott törökország mellett. hogy a nap annyira sütött ma, hogy a nyáriruhás-legginges-szandálos kombóból majdnem a leggingst is levettem. hogy a koli épületében van egy srác (vmi niga), aki minden lánnyal eljátssza a köv. párbeszédet: - ca va? (=jólvagy?) - (lány furcsán oldalpillantásból válaszol) oui... (=ja...) - ca va bien? (=nagyonjólvagy?) - (lány mégfurcsább fejjel már oda se néz) oui... de csávókám itt se adja fel, hanem megkérdezi, honnan jöttél, hogy hívnak, mit tanulsz, legalábbis elsőre. amikor másodszor találkoztunk az emeletemen (bár ő a kilencediken lakik, nemtom mit keresett ott...), és ismét elkezdte a sorozatot, leállítottam a honnanjöttélnél. kicsit azért fájt, hogy nem emlékezett a nevemre, születési helyemre, és vszínű az arcomra se :P

hogy kaptam már több képeslapot, és tökjól esett. hogy egyre szebb a falam, és most már csak úgy néz ki, mintha totál hibbant lennék és össze-vissza ragasztgatnék randomra - pedig nem, minden egyes matrica/képeslap/poszter/térkép/buszjegy egy-egy falbanlévőlyukat rejt...

hát írtam is erről mindről. és most zúzok, mert azt hiszem hamarosan az egyetem összes ajtaját bezárják, és akkor nem kell majd azon sírnom, hogy nincsenbajom semmisemmi.