került a térképre az elmúlt héten. egy-egy szív egy helyet jelöl, ahol jártunk a.val, és megnéztünk legalább egy girbegurba napfényes olasz utcácskát, egy fantasztikus középkori várormot, egy dómot, egy piazzát, vagy ahol ittunk egy jó bort, ettünk egy fagyit, fürödtünk a tengerben.

sosem utaztam még úgy, hogy nem foglaltam alőre szállást. csak annyi volt meg, hogy pisába (igen, ezen a néven még mindig röhögök :D) érkezünk és onnan indulok haza. ez van most. furcsa, hogy mostantól tudni fogom, hogy hol ér a másnap reggel, furcsa, hogy nem olaszul szólnak majd hozzám, nem neveznek bellának minden sarkon. összefoglalva: olaszország csodálatos. és a.val utazni-autózni-enni-inni-létezni is csodálatos. a kettő együtt pedig maga a tökély. persze az is hozzátett, hogy munkával csak akkor kellett foglalkoznom az elmúlt pár évben talán először, amikor tényleg én akartam. szóval szabadság volt, minden értelemben.

és imádok élni. imádok így élni. tudnék így élni, szerintem valamelyik ősöm kezdhetett el vándorolni, mert ez a nemtudniholéraholnap-feeling nagyon bejön. mondjuk némi pénzügyi biztonság azért kell hozzá, szóval a munkát, belátom, nagyon nem tudnám kiiktatni hosszútávon, de el tudok képzelin egy olyan roadshow-melót, ahol minden állomás között van pár napunk körbemenni itt-ott, és mondjuk négyhavonta van két hónap pihenő. vagy hasonló reális elképzeléseim támadtak.

most pedig felszállok a gépre és visszatérek a csodálatos életembe, és várok a kis váratlanságokra.