, ez már annyiszor volt. tánolyanleszazismintelaludni. most fekhetnék melletted, de nem a szívemre hallgatok, ahogy a fidesz-szavazók anno, mikor még lehetett bennük hinni, hanem az eszemre. vagy nemtudommimre. kiáltson rám valaki, és felkelek, esküszöm, csak meggyőzően kell mondani. 

rózsahámlásom van, vagyis pytiriasis rosea, latinul annyival jobban hangzik minden. alea iacta est. te amo. mondjuk utóbbi majdnem minden nyelven szép. ha automatikusan írok, akkor azt írom le most, hogy. félek. és rögtön aztán azt, hogy dare2bebrave. de most nem hiszem el. volt már ilyen, van ilyen néha, egyszerűen csak annyi van bennem, hogy nem. nem érdemlem meg, nem tudom megcsinálni, nem merem végigvinni, inkább kiszállok, inkább hátat fordítok, inkább visszaadom a ceruzát, a diplomámat, mindent, csak ne kelljen döntéseket hoznom, csak ne kelljen felelősséget vállalnom, csak ne kelljen még felnőni egy icipicikét, csak most még öt percet hadd kapjak arra, hogy ne csináljak semmit. a lejátszási lista következő eleme, hogy úgyfáj, de nem kell mindennek jelentőséget tulajdonítani, ugye?