, hogy én emlékszem rosszul az egész gyerekkoromra. máshogy emlékszem mindenre, mint ahogy volt. a tavalyi karácsony például gyönyörűnek tűnik a mostaniból nézve, de a naplóm szerint nem volt semmilyen hangulatom, végig máshol akartam lenni, egyedül díszítettem a fát és mielőtt be tudtunk volna kucorodni húgival a sötét szobába, csöngetett apa az angyal. a gyerekkoromból meg pont fordítva.

nem csinálják direkt csupa rosszból a gyerekkort, nem ilyen nevetségesen egyszerűre van kitalálva, de valami válogat benned, és a jót természetesnek, tehát feleslegesnek, megőrzésre méltatlannak ítéli, mintha abból volna több, a jóból, és a túl sok jó, épp sokaságából adódóan elértéktelenedne. 

anya meséli, milyen sokmindent csináltunk együtt, a család, apa-anya-gyerekek. kirándultunk, állatkertbe jártunk, játszottunk, olvastunk, beszélgettünk, és mindebből nekem az maradt meg, hogy állok az ablakban, a párkányra támaszkodom, és nézek a távolodó kocsi után, mert már megint mennek valahová. most nem tudom

eldönteni, az fontosabb, ők mit szerettek volna átadni vagy az, mennyire sikerült mindez az akkorijulcsi érzései alapján.

nincs kibékülés meg veszekedés nélkül. ezt írtam egy novellába, és anyukám megbántódott, pedig tényleg mindig veszekszünk. állítólag most miattam volt, a húgom és anyukám szerint. ha ketten mondják, talán igaz is. megint gyereknek kéne lenni, akkor minden hosszabbnak tűnt. a veszekedős, de a kibékülős rész is. az éneklés a fa alatt, az ajándékozás, a háromnap karácsony.

csak félig lenne meg az, ami kell. csak tudnám mi kell. egy fiú azt mondta, az ember mindig tudja, mit szeretne, csak néha nem meri vagy nem akarja kimondani. sablonos gondolat, de igaz. tudni szeretném, mit szeretnék. ez így elég hülyén hangzik, de akkoris ez lesz a karácsonyi kívánságom.

a nőt, aki. a tégednem már nem is lényeges. meg nem is igaz

, asszem. de fenetudja. tavaly ilyenkor nagyonboldog voltam és szerelmes, legalábbis azt gondoltam. meg azt is, hogy idén már nem leszek. az a része az életemnek nem fog sokáig tartani. örökkénemfogmenni. 

tegnap voltam p.gy. születésnapján, ilyen éljenaszabadság-maradjonaszabadság est volt leginkább. a végén egy részeg (?) férfi azt mondta, nem elég az irodalom, ennél több kell. nekem

nem kell több. azt hiszem.

a gépem, annyi ablak van nyitva (blog, bodor ádám, facebook, nádas péter, irodalom a huszadik században, litera, "sznobok és parasztok", valami adyról, alakformáló tippek, gmailchat, word-dokumentumok satöbbi).  kijött egy fejecske, x-alakú szemekkel, hogy most bezárok mindent vagy várakozom kicsit, amíg összeszedi magát és nekiindul megint a feladatainak. néha szeretnék én is x-szemeket magamnak, akkor látná mindenki, mi a helyzet, és békén hagynának, míg újraindulok normálisan.

amikor magamról kell beszélni (most nem kell, csak eszembe jutott), mindig elképzelem, mintha egy szerep lennék, mi hangzik jól, mit találjak ki, miket mondjak, amit dejólenne csinálni. aztán kiderül, hogy mindent, amit dejólenne, csinálok is. szinte. nincs lefagyva semmi, csak a száníkógép.

tam volna, hogy ennyien olvassák a blogom. j.j. is, például. szóval már legalább néhány ember, nem egy-kettő, hanem néhány. furcsa. frusztráló.

de a napok egyre szebbek most. helyükre kerülnek a dolgok, illeszkednek egymáshoz valahogy. például ma voltam egy tökéletes könyvbemutatón. beszélgettem ezzel-azzal. nyelvtörténet helyett többekközt t.t.ról. és találtam egy embert (vagy kettőt) az egyetemen, akikkel lehet nyünnyögni, ha édeskedvesmorcos tanárbácsik suhannak a folyosón.

sz. viszont nemjó pasi, hagyjam, szálljak le róla meg távolodjak el inkább, örüljek, hogy vége, ne bánjam. ezt mondta egy részeg lány. leszálltam, hagyom, el vagyok távolodva, amennyire kell és amennyire távol tudok lenni. és nem bánom, egyáltalán semmit nem bánok ezzel kapcsolatban.

ugye? most jókedvem van, ilyenkor sokkal nehezebb megítélni, őszinte vagyok-e (magammal). ezt itt már félórája fogalmazom kb. és mégmindig nem lett igaz. füstszagú vagyok.

egyik fejem kutya 
a másik ugat.

végleg kitörölnöm egy bejegyzést, mert nem tudtam eldönteni, melyik blogba tegyem, a vágólapra meg időközben más került. szöveg helyett zene. tanulás helyett felolvasóest. mánia helyett szerelem (vagy fordítva?). alvás helyett filmnézés. gyümölcsök helyett csoki.

ez a bejegyzés a másik blogra illene mégis, de nem merek inkább pattogni, nehogy megint eszembe jusson közben egy oboa-brácsa-zongora trió, amit el kéne játszani és posztolni kell.

jó hely. van hangulata annak, ahogy kinyitják a tetőt és látni az eget, mégha nem is a csillagosat, csak felhőket. 

egy barátom fel tudja sorolni, mi az, amit szeretne a szerelmétől. mit vár a csajától, például hogy szép legyen, amikor alszik. ezen kattogok azóta is, mármint nem a szépségen, hanem hogy mit lehet várni. hogy kell listát készíteni ilyesmiről. ha tudom, mire vágyom, akkor közelebb kerülök hozzá. de én arra vágyom általában, hogy mások vágyjanak rám. vagy mások mondják meg, milyennek kell lennem, milyennek látnak satöbbi.

próbáltam úgy mozogni, ahogy az a lány. a lány, akire nagyon kiváncsi vagyok. tudni akarom milyen, ezért utánzom a mozdulatait, hátha ettől jobban megismerem. ha úgy igazítom meg a hajam és ugyanolyan kabátom van, úgy érzem magam, ahogy ő. mások szerint meg inkább felejtsem el gy.b-t és éljem a saját életemet. másoknak

sokszor igazuk van.

 tudom. háttal megyek, csak az kerül elém, amit elhagyok. 

ha fájdalmaid vannak, tetézd még nagyobb fájdalmakkal, és akkor minden rendbejön. ha hideg van a szobában, akard a hideget, és rögtön melegnek tűnik majd a szoba.

k.d. hülyén hangzik, egy blogban bánni kell valahogy a nevekkel, megkonstruálni valakit-mindenkit. vagy ponthogy elfedni, ki is igazából az a k(osztolányi) d(ezső), akinek a könyvét olvastam ma a buszon. és aki csak a halálról beszél, de folyton, mégis jó marad. nem unom be, ahogy engem beun(hat)nak. fájdalmak és földalázuhanás és menekül

és, ilyesmi helyett jöjjön. mi.

bennem az emberek? melyik film szól most az életemről? kivel találok egymásra a sötétben? (vö. margittay edina még sosem volt egymáséi) mi lennék, ha rajzfilmhős/írószerelmemúzsa/gyümölcs/szín vagy egyéb lennék? ha ezekre a kérdésekre választ akarok, csak kattintok egyet. kijön valami ordasnagy hülyeség, rábólintok vagy nem és kész, mehetek tovább. akkor van csak baj, ha nincs kérdés. nincs válasz, nincs bólintás, nincs továbbmenés. de

egy kérdés mégis van: amit se ide, se a naplómba, se novellában nem tudok megírni, az hova kerül?

, hogy azért találkoztam pont most gy.b-val, mert ugyanarra menekülünk. ha szétválnak megint az útjaink, akkor tudni fogom, hogy elég messze kerültem a múlttól, és mehetek tovább a saját utamon.

ez elsőre elég meredeknek hangzik. de egy filmet nézek épp, ahol takaróval varázsolnak, csodálkozásnak helye nincs.

ről csak annyit, hogy nincs. illetve mindig aktuálisan van. és amikor felsorolni kell, sosem megy. az oldaldoboz (ez a bookline-os izé, ami egy szörnyért megy. cukik.) nem tudatos szelekció. ezt a három könyvet találtam ki mostépp. és még van jósok. most például az iskola a határon. mert azt olvastam utoljára. vagy az üvegbura. mert azt is. és a nyugalom, mert az kurvajó. brutális. giccses m.s. szerint. meg jó magyari andi. és nini. és k.e. és szabómagda. néhány klasszikus, mármint modernklassz. az, hogy szív- és ésszerű volna most szeretni tudni bárki mást. és még annyimindenkit hagyok ki, mert utálok felsorolni. minden dolgot utálok, amiben rossz vagyok. no és a sorolás?

juteszembe régen sorok alapján fizettek az íróknak. akkoriban jöttek divatba azok a versek, ahol egy szó egy sor. 

erről meg ez jut eszembe. egyszer olvastam végig, ez olyan vers, amit egyszer olvasok el és megjegyzem. 

név nem tudni
délután sötét fáradt
este kemény szivornya
asszony lepedő ágy
clitoris
rátenni ujj
nem gondolni
kollektív nem gondolni privát

blog nem megy. meg úgy semmise a mai napon. olvasás nuku. írás még kevésbé. mimindenről lehetne. a metrósínek közé gurult fülbevalómról. az álmaimról, amik nem hagynak békén. mármint nem az átvitt értelmű szépséges elképzelések a jövőről. hanem az alvaálmodás. a múltképek. mégmindig sz. jár a fejemben álmaimban, miközben már ott is tudatosan kerülöm, látszólag. jöhetne más vagy mehetnék én máshová. ötletelés később.

első blogbejegyzésem. persze kamuzok, egyszerrégen már írtam blogot, amikor épp azt gondoltam, van bármi értelme. most nem tudom, majd meglátjuk. a biztonság kedvéért rögtön két blogot csináltam.

ikrekség, kettészakadás, ilyesmi.