utolsó napja van. ez életem egyik legnehezebb hónapja volt. kihívás kihívás hátán, összeomlások, újraépülések, elszakadás, még jobban elszakadás, lezárás, és most mégis az van bennem, hogy mindennel együtt imádtam az egészet. és furcsa, még mindig, szinte döbbenet, hogy tényleg egy pozitívabb lény lettem. najó, lény azért nem. csak ember, és a pozitívságom nem rh-ban, hanem önismeretben mérhető. mondjuk. rájöttem például, hogy szeretek egyedül lenni, és én lenni én. meg hogy egy évvel ezelőtt pont valahogy így képzeltem a jelenlegi életemet. meg hogy amit kívánok, tényleg valóra válik, ha akarom. hát ez a szép utolsó februári nap 2015-ben épp alkalmas arra, hogy a projektünk próbaalkalma hiperszuperre sikerüljön. izgizg.