egy cél. vagy bármi.  ez a blogposzt már vagy egy-másfél éve itt pihen a blogban. hogy kell egy terv. mindig elkezdtem, aztán visszatöröltem, aztán megint újrakezdtem, de egyszerűen nem tudtam megírni. nem akartam megírni. most pedig rájöttem, hogy nem kell egy terv. mert sok-sok kisebb-nagyobb…

az évnek. 24%-on van a telefonom, 00:24, dec. 24-én meg karácsony. alig egy hét. és amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést kb. egy hónapja, akkor még "vége" volt a címe, és arról szólt, hogy másfél év után megvolt a legutolsó pszichodráma is. és büszke vagyok magamra, amiért végigjártam,…

, ezt mondták ma. és hogy erős vagyok, határozott, tudom, mit akarok, nyíltan vállalom és megmondom a véleményemet, nagy a szabadságvágyam, nem kötnek be a konvenciók, izgalmasan szeretem az életet, szeretek kipróbálni új dolgokat, átélni addig nem ismert élményeket. magabiztosnak tűnök, de ez némi…

semminek nem volt még ennyire vége. üresenállok. kiürült az egész udvar, minden ismét a helyére került, Budapest visszavár, decsodás. az egynapos hétvégi fürdőzés után is úgy tudom érezni, hogy nincs kedvem visszamenni élni. hát még tíz nap után. mindig így kéne, szabadon, vágyakkal, szerelemmel és…

1. a. "titokban" kimossa a ruháimat, pedig megkértem már, hogy ne tegye.2. i. "titokban" kitakarítja a szobámat, pedig megkértem, hogy ne tegye. és belátom, hogy ez így nem hangzik annyira vészesen. azt is belátom, hogy az emberiség történetében voltak/vannak/lesznek ennél…

érthetetlen és megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan, de ez van. így érzem magam. és még csak nem is a tavasz, mert inkább 2016. inkább a pozitív gondolatok. inkább az önfeledtség. inkább az életem máshogy nézése, ami ezt az állapotot eredményezhette. vagy nemtudommi. és annyira nem is érdekes. a…

megint, amikor már épp elhanyagoltam volna az írást teljesen, egyszerre vág belém a felismerés, hogy rendet _kell_ tennem a könyvespolcon és találok meg régi kedves könyveket, és jön egy megkeresés, hogy írjak bizonyos szavak alapján egy szöveget, amit elárvereznek. kétségem sincs, hogy ezen az…

tízmilliószoros nap 2016-ban, úgyhogy próbálok pozitív lenni, arra figyelni, hogy mi jó nekem éppen, nem arra, ami már annyiszor volt. elengedem magam, és elengedem az elvárásokat. a társadalmi elvárásokat főleg. hogy csak akkor lehetsz boldog, ha X évesen Y számú férjed/feleséged és Z számú…

vagy legalábbis majdnem minden. legyen az, hogy kivételesen a szép dolgokról írok. arról, hogy a munkámban mindennap kihívások vannak, és új feladatok, új élmények, apró dolgok, amiket meg kell oldani, nagy dolgok, amiket meg kell oldani, és úgy fest, hogy furcsa módon meg is oldom őket. egy éve…

27 éves vagyok, és nem szoktam azon gondolkodni, milyen esküvőm lesz. ha valami eszembe jut a házassággal kapcsolatban, az általában az, ahogy két-három-négy gyerekkel (számuk hangulatomtól és gyerekekkel töltött időmtől függően változik) éppen egy tengerparton futkosok…

ez akkor jutott eszembe, amikor három hete reggel arról álmodoztam, hogy örökre ott maradok bracon. tavaly ilyenkor k.val álmodoztunk arról, miközben a labirintusban sétáltunk, hogy örökre ott maradunk krétán. aztán nem maradtam, nem maradtunk, mert volt hova menni. mindig van hová…

, miután elszakadt a nyakláncom táncolás közben. koppantak a földön, ahogy kihullottak, még a nadrágomban is találtam, rejtély, hogy oda hogy csúszott le tíz-tizenöt fekete gyöngyszem. ez múlthéten volt, de azóta is mindenhol gyöngyöket találok a lakásban. mintha jancsi és…

akartam arról, hogy egy éve ilyenkor legalább két emberbe voltam belehabarodva, és azt fontolgattam, majd hogyan kavarok/járok/satöbbi mindkettőjükkel vagy szóval hogyan is lesz ez, melyiket válasszam, melyikük választ engem, most meg fekszem egyedül az ágyamban, és k.baszottul…

az emberekben. elhiszem nekik, hogy majd kifizetik, visszahozzák, nem törik össze, vigyáznak rá, kicserélik, hoznak helyette mást, visszafizetik, kirakják stb. bízom az ismeretlenekben is, persze bizonyos körülmények mellett. például pénteken eladtam egy koncertjegyet, e-mailben…

lehet, amiért elszívták a szerencseszálamat, akkor azt kívánom, hogy a fenti pasihoz hasonló legyen a gyerekeim apja életem minden hátralévő napja ennyire hasznosan teljen, mint a mai. délelőtt zimbardo hazudta mondta, hogy "unforgettable person" vagyok, miközben dedikálta a…

szeretemazéletem. mindazzal együtt, ami van benne, és ami nincs. szeretem, hogy bátor tudok lenni és őszinte, pedig kurvára fáj. lelkesedni tudok olyan szerelmekért, amikhez nincs közöm és még csak nem is szerelmek igazán. képes vagyok olyankor összeszedni magam, amikor a…

ez a videó csak szerintem megható? főleg úgy, hogy közben ezt dúdolom. és holnap (ma) megyek esküvőre, amit már előre imádok. néhányan olyan keserűek és pesszimisták tudnak lenni az ilyesmivel kapcsolatban. számomra viszont mindig megnyugtató és gyönyörű, amikor két ember azt…

vagyok, mint néha gondolom.  és néha már nem döbbent meg olyan igazán mélyen és szívből és őszintén, amikor azt mondja egy randomsrác, aki elmegy mellettem az utcán, hogy hűha, ezigen! néha még azt is elhiszem, hogy olyan igazán mélyen és szívből és őszintén szeretni…

teszek egy kört visszajövök sétálok sétálok teszek egy kört visszajövök és leülök a fotelba a zongora mellé nézem a bazilika kupoláját vakon gépelek a keresztet pont nem látom de oda tudom képzelni olyan dolgokat látok néha amik nincsenek például nem történt tragédia csak…

van valami rossz kihívás. avagy gondold meg, mit kívánsz. nem a bountyfagyira gondolok, bár azt is kívánom jelenleg, hanem hogy megkaptam az állást, amiről álmodoztam. és most ülök egyedül és agyalok, hogy hogyan is fogom tudni én ezt megcsinálni. para van ezerrel. meg az is van,…

, ráadásul jelenlegi álláspontom szerint a világ legjobb munkája. amiről az elmúlt hónapokban csak álmodoztam, most valósággá vált. persze be vagyok szarva rendesen... de az előző munkámtól is be voltam, meg a ht-nél is, szóval ez gondolom viszonylag normális.  mindenesetre…

, fiúké a dicsőbbség, ezt üvölti az unokaöcsém, miközben püföl egy plüsstevével, amit évekkel ezelőtt vettem neki. ez persze még karácsony előtt volt, csak azóta "nem volt időm" írni. 2015-ben viszont szeretném befejezni a dolgaimat. többek között a blogbejegyzéseket. ez…

helyett már holnaptól (mától) másképp fogok csinálni pár dolgot, mert miért is ne lehetne mikuláskor változni. vagy bármikor. annyira furcsa, ahogy működöm újabban. eddig mindig azt gondoltam, a dolgok majd alakulnak. persze pofáztam róla, hogy nekem kell tennem értük, de aztán…

furcsa, hogy boldog tudok lenni annak ellenére, ami van. hogy újra meg újra képes vagyok a jóllétbe ringatni magam. és nyilván ettől még fáj, de biztos talaj vagyok magamnak arra, hogy a sebeket, amiket ejt és folyton felszakít az élet, az alapvető vidámságom összevarrja. szóval…

, ezen a ponton folytatom a blogom. a fejemben az volt a címe a bejegyzésnek, hogy "sajnos", és valahogy úgy folytatódott volna, hogy amikor igazán jól éreztem magam, nem írtam. de nem sajnos. mert akkor éltem nagyon.és most is. és ebbe más is belehalt már, de én egyelőre nem fogok.…